Eötvös Péter String Quartets - The Sirens Korrespondenz

EÖTVÖS PÉTER
VONÓSNÉGYESEK
THE SIRENS CYCLE
KORRESPONDENZ

The Sirens Cycle (2015/16)
1. Joyce 1 4’ 10”
2. Joyce 2 1’ 45”
3. Joyce 3 2’ 50”
4. Joyce 4 0’ 55”
5. Joyce 5 2’ 48”
6. Joyce 6 3’ 52”
7. Joyce 7 3’ 51”
8. Interlude 2’ 37”
9. Homer 4’ 27”
10. Kafka 9’ 16”
Korrespondenz (1992)
Szenen für Streichquartett
11. Szene 1 3’ 24”
12. Szene 2 2’ 31”
13. Szene 3 8’ 57”
Calder Quartet (1-13):
Benjamin Jacobson – hegedű
Andrew Bulbrook – hegedű
Jonathan Moerschel – brácsa
Eric Byers – cselló
Audrey Luna – szoprán (1-10)

Eötvös Péter a szöveg és zene szimbiózisát célzó nagy zenei hagyomány folytatója, sőt számos művében még szorosabb, ok-okozati viszonyt
teremt textus és zene között. A kompozíció szövegét bányaként használva, belőle termeli ki a mű zenei nyersanyagát, s szinte műről műre
új módszert talál arra, hogyan teremtsen zenét a szövegből. A kiválasztott nyelvek sokfélesége sem véletlen, hisz a különböző nyelvek
másféleképpen befolyásolják a születő zene hangszínét, ritmusát, hangköz-struktúráját, sőt még formáját is.
Eötvös mindkét vonósnégyese a kiindulópontként szolgáló szövegekből eredeztethető, még ha igen különböző kompozíciós módszerrel készültek
is. A zeneszerző „digitális” és „analóg” technikaként különbözeti meg a Szirének ciklus (2015/16) és a Korrespondenz (1992) eljárását.
Miután a Calder Quartet repertoárjára vette a Korrespondenzt, újabb vonósnégyest rendelt Eötvös Pétertől, amelyhez énekhang is társul. A
zeneszerző számára Franz Kafka 1917-es ironikus kisprózája, A szirének hallgatása (Das Schweigen der Sirenen) jelentette az első inspirációt.
Kafka interpretációja nyilvánvalóan a szirén-mítoszok egyik lehetséges végpontját képviseli, s ekképp a kvartett befejező, harmadik részéhez
szolgáltat alapanyagot.
Homérosz eredeti verzióját (az Odüsszeia 12. énekének részleteit) Eötvös a szirén-ciklus második részében használta fel. Még így sem érezte
elég nagyszabásúnak és megfelelő léptékűnek a mű szövegi alapját, s ekkor talált rá Joyce Ulyssesére, amelynek 11. fejezete feleltethető meg
a szirének epizódnak. Joyce játékos nyelvhasználata kimeríthetetlen inspirációforrás Eötvös számára. Minden szónak megvan a saját csengése
és humora. Minden szó körül egy újabb kép tárul fel. A Joyce-szöveg alkotja a Szirének ciklus első részét, amely nagyszabású, önmagában is
héttételes scherzóvá növekedett.
Mindhárom szerző szövegei eredeti nyelven, angolul, ógörögül és németül kerültek be a kompozícióba. Nem csupán a szopránszóló énekli őket,
hanem az egész mű nyersanyaga is belőlük származik. A kompozíciós munka előkészületei a párizsi IRCAM-ban folytak, ahol Eötvös különböző
szoftverek segítségével részletesen analizálta Joyce, Homérosz és Kafka felolvasott szövegeit spektrumuk, dinamikájuk és időtartamuk
tekintetében. Ennek az egyhetes vizsgálódásnak „elbűvölően gyönyörű, színes eredményeit” transzformálta énekes és hangszeres szólamokká.
A Korrespondenz szövegi alapját Leopold és Wolfgang Mozart levelezése alkotja, a család számára oly viharos, drámai eseményeket hozó 1778-
as esztendőből. Eötvös a szöveg minden egyes magánhangzóját egy hangköznek felelteti meg, a hangszerek tehát állandóan kettősfogásokat
játszanak. A legmélyebb hangrendűtől (U) a legmagasabbig (I) egyre szűkülő intervallumokban épül fel a készlet, s Eötvös minden egyes
betűhöz két hangközpárból álló négyhangos akkordot rendel. Wolfgang és Leopold zenei anyaga mindig tritónusz-távolságban áll egymással.
Wolfgang szavait a brácsa, Leopoldét a cselló interpretálja. A mássalhangzókat különböző játékmódok fejezik ki, az „r” például mindig trilla vagy
tremolo. Ez a technika látszólag roppant kötöttséget jelent a zeneszerző számára. Eötvös azonban úgy érzi, minél inkább korlátok között kell
komponálnia, annál tágabbra nyílik a lehetőségek végtelen tárháza.
A partitúra a teljes szöveget tartalmazza. A hallgató nem ismeri a szöveget, a vonós hangszerek azonban zavarba ejtően emberi módon
kommunikálnak. Eötvös zenéje „a sorok között is olvasva” jeleníti meg a Mozart-család életének legdrámaibb periódusát.
(Farkas Zoltán kísérőszövege alapján)